A kárhozott herceg

II.rész Harc a Végzettel

Prológus

Nem futhatsz el…

Mire Akio felfoghatta volna, mi történik, minden erő elhagyta a testét. A veleszületett képességei, a szerzett hatalma, a sebezhetetlensége, az örök élete, mind cserbenhagyták, és a kristályba gyűltek. A fiatal herceg értetlen tekintettel nézett fel a támadójára, aki mindent elvett tőle. A földre roskadt. Könyörögve nyújtotta a kristály felé a kezét.

- Ryo, kérlek! Így meg fognak tudni ölni!

- Nem. – hangzott a könyörtelen felelet.

- De miért Ryo? Miért?

- Sajnálom Akio, de magad választottad ezt az utat, elfelejtetted? – Akio ezüst-arany szemeiben fölizzott a gyűlölet. - A Végzet elől nem futhatsz el. Sem te, sem én. Fogadd el a sorsod! Én már… elfogadtam a magamét. – ezzel hátatfordított Akionak és elindult kifelé a teremből. De egyszer, még utoljára visszafordult:

- Egy igaz Isten legyen hozzád könyörületes, testvérem!

Nem sokkal később bosszúszomjas démonok törtek be a szobába. Nem könyörültek a hercegen. Nem érdekelte őket, hogy bűnös-e vagy sem. Csak egyetlen dolog számított: Hogy a gyűlölt, és halott Rokuronak a fia. Ugyanígy végeztek mindenki mással a palotában. De nem tudtak arról az arkmazokuról, aki nem sokkal érkezésük előtt hagyta el a palotát, és akit halottnak gondoltak. Sem a másikról, aki, miután megölte Rokurot és a feleségét egy halott földre menekült. Nem tudtak azokról, akik pusztulásba sodorták, a saját fajukat, majd elbujdostak és vártak évezredeken keresztül. Mindkettejük ismerte a jövő valamilyen formáját. Míg az előbbi mindent látott, a másik csak egy jóslatra támaszkodhatott. Az egyiküknek az a célja, hogy örök feledésbe taszítsa az életet. A másiknak az, hogy végezzen az előbbivel, aki nem tud létezéséről. 6000 év után kezdetét vette az utolsó háború, amiben démonok, emberek, szellemek és ők is részt vesznek. Minden élő és holt legnagyobb csatája.

Nem futhatsz el…

 ---------------------------------------------------
Következő
---------------------------------------------------