A Korpiklaani az egyik legújabb finn folk-metál banda, 2002-ben alakultak.
A stílusukat leginkább úgy lehetne meghatározni, hogy igazi északi csujjogatós mulatós favágós zene, híven idézi az északi mitológiák világát és visszaadja azok hangulatát. Folk metálról lévén szó, a keményebb metál dallamokat népi elemekkel tarkítják, ezáltal érve el a maximális hatást. A stílust támasztja alá a hű megjelenés is, népies régi világot idézve, kecskebőr fölső, kisbalta…
Lassabb melódikus számok ugyanúgy megtalálhatók valamennyi albumukon, mint a bulizós pörgős ugribugri kocsmametál. Aki kedveli a hasonló északi népek kultúráját, mitológiáját, sőt még a zene iránt is érdeklődik, azoknak lehet ajánlani, bár azoknak is kedvére tehet a banda akik kifejezetten nem ez irányú érdeklődésűek.
Vannak tipikus húzódalok az albumokon, így például az under the sun, a korpiklaani, wooden pints, beer beer, happy little boozer, journey man, cottages and saunas, kadet siipina (két pont kell az a-kra).
Valamennyi albumon megtalálható énekmentes szám, ami szintén hangulatot idéz.
Összességében egy igen energikus bandáról van szó, akik nemcsak remekül ötvözik a népzenét a metállal, de még a bulikon is rátesznek egy lapáttal. Akinek módja nyílik megnézni őket élőben, az ne hagyja ki.
2007. Október 22-én jönnek ékes hazánk fővárosába a Kultiplex nevű helyen lépnek fel, ami nem túl nagy hely, jegyet érdemes már jóelőre elővételben megvenni. Tavaly ugyanitt voltak ugyanezen a napon, és helyszínen akartak sokan jegyet venni, de rába**tak mert egy darab se volt már…
Iszonyú parti hangulat volt, az együttes is elmondta hogy nagyon tetszett nekik
és hogy mielőbb igyekeznek visszatérni (itt voltak metálmánián is tavasszal)…
Nehéz egyet mutatóba kiragadni, hiszen nagyon sok jó hangulatú zene van tőlük, ami mind más és mást élménnyel gazdagítja a hallgatóját...
De itt van pl.: Under the Sun... szerintem ez a szám az ami totálisan nagyon hűen visszaadja a népi elemeket széles skálában, és olyan hangulata van, hogyha az ember hallgatja, maga elé képzel egy kopott északi tájat, itt ott hóval fedve, és a láthatáron a nap már éppen nyugszik le, ami narancssárgára festi az eget.... (nem ismerem a zene szövegének tartalmát, mert nem fordítgatok szövegeket. Én ha hallgatom a számot nekem ez ugrik be egyből)